A Residents együttes zeneformáló tevékenységét (annak kísérleti szakaszát) már a 60-as évek végén, 70-es évek elején kezdte – kreatív útkeresésük még ma is tart, nem csak inspiráló zenei videók kiadásával, hanem élő fellépésekkel, amelyek a koncert és a színház, időnként más médiumok kombinációi. Munkájuk állandó, újra átgondolásának köszönhetően, ők a populáris kultúra világának egyik legérdekesebb jelensége. Sikerült elérniük, hogy az évek hosszú sora alatt mindig álarcokban léptek fel, a csoporttagok identitásának nyilvános feltárása nélkül. Néhány ritka interjún kívül, amit időnként, közvetítőkön keresztül adtak, nem nyilatkoztak, és azt beszélték róluk, hogy a közvetítők tulajdonképpen személyesen ők, ami csak még jobban felkeltette irántuk az érdeklődést. Minden esetre, e misztikus társulat Belgrádban adott, novemberi koncertje előtt, turnéjuk szerb szervezője felhívott, és felajánlotta, hogy tegyem fel kérdéseimet a Residents Szóvivőnek, jelentsen ez bármit is.

A körülmények játéka folytán, 2003-ban a Residents-ek első szerbiai vendégszereplése nemzeti szintű botránnyá változott. Ennek oka a Szerb Demokratikus Párt (Demokratska stranka Srbije) közleménye volt, melyet a Demons Dance Alone turnéjuk belgrádi fellépése kapcsán tettek. A közleményben kifejezték ellenérzésüket a „mesés démoni szentség” alkalmából – ezt a minősítést kizárólag a csoport maszkjai és kísérő ikonográfiája alapján tettek, meg azért, mert a koncertet részben a Szerb Köztársaság Kulturális Minisztériuma támogatta. A közönség zöme figyelmen kívül hagyta a véleményüket, amit azt a tény is fényesen bizonyít, hogy a jegyek már hetekkel a koncert előtt elkeltek, és hogy a fellépést közel húsz perces ováció és taps követte. Viszont, az egyik legérdekesebb reagálást a közleményre, a Vreme című lapban Jovan atya, a Szerb Pravoszláv Egyház jeromonachja tette, aki határozottan kiállt a csoport védelmében: „vitathatatlan tény, hogy a Residents együttes a XX. századvég kultúrájának egyik legjelentősebb jelensége, és az intellektus szimbóluma ebben a kultúrában”. Alig pár nappal később Vojislav Koštunica, az SzDP vezetője, akkoriban az állam elnöke, az újságírókkal való beszélgetésében bevallotta, hogy három Residents CD-t is meghallgatott (nem nevezte meg, melyiket), és kifejezte szimpátiáját „antiglobalista hozzáállásuk” miatt. Nemrégiben azonban, amikor bejelentették a társulat újabb belgrádi fellépését, Koštunica (aki időközben elvesztette elnöki pozicióját, és pártja ellenzékbe vonult) kijelentette, hogy szerbiai jelenlétüket „irritálónak” tartja. Hát, lehet ezt kommentálni? Vajon, Koštunica az egyetlen államelnök a világon, aki meghallgatott (legalább) három Residents CD-t, vagy Önök ismernek más esetet is?

Ez érdekes történet. Hallottam valamit az esetről, de a Residents-ek akkor csak közel tíz órát töltöttek Szerbiában, mielőtt folytatták volna turnéjukat Görögországban. Erősen kétlem, hogy sok államelnök van (ha van, egyáltalában), aki hallgatja a Residents-eket. Ha létezik is ilyen, nyilvánosan még soha nem ismerte be!

A csoport új CD-je és turnéja a Bunny Boy címet viseli, ami egyféle zenével kifejezett történetírás. A meséje, a sorok között, az apokalipszisről is szól – ez azért érdekes, mert az események furcsa közjátéka folytán, az album megjelenése egybeesik a világ nagy gazdasági válságának bejelentésével. A Balkánon élő embereknek nagyon érdekes, hogy Harvey, az egyik főszereplő (a narrátor testvére) éppen a görög Patmosz szigeten tartózkodik, mikor eltűnik. Amikor a narráció egy, a Balkánon elveszett személy történetére épül, felvetődik a kérdés – van-e valami szimbolikus ebben?

A Residents-eket különösen érdekli a Biblia és a Balkán ősi kultúrájának fejlődése, különösen az antik görög dráma. Patmosz szigete, az újszövetségi Jelenések Könyvének, egy különleges horror történetnek a helyszíne, biztosan magára vonta a társulat figyelmét. A Bunny Boy-t nagymértékben a görög dráma inspirálta.

Ha már a Balkánról beszélünk, itt az emberek szeretnek szórakozni. A Residents-ek meglátogatták-e már Szolun központjában, a róluk elnevezett bárt?

Én, személyesen nem ismerem ezt a bárt, de nem is utazom mindig a Residents-ekkel.

A Residents-ek mélyen az undergroundból indultak. Mi okozta a vágyukat, hogy „kilépjenek a felszínre”? Vagy, mondhatjuk-e azt egyáltalán, hogy elértek a felszínre? A hetvenes évek közepén, amikor a populáris kultúra irányában bálványromboló és apologetikus álláspontot képviseltek, megjelent a Third Reich 'n' Roll című albumuk, ami a rutinos pop szellemes szatírája. Ma, amikor médiasztárokká váltak, mint a sok kókler és pózőr, van-e bennük némi keserűség? Vagy, csak nevetnek rajta?

Fogalmam sincs, mit értesz „mély undergroundon” és „felszínen”, ha-ha. A Residents-ek nem reakcióként léteznek arra, amit más emberek csinálnak. Ők, egyszerűen csak teszik, amit kívánnak… Csak az érdekli őket, ami jó ötletnek tűnik nekik. Nem létezik underground és overground. Mindig csak a követőik szűk köre létezett, és ez így van ma is.

Éppen a humor volt az egyik tartós minőség, ami a Residents-ek minden munkájából sugárzott. Szemben az általános hangszínnel, ami nem tartalmaz valami túl nagy komolyságot, a mai világból mintha éppen a humor hiányozna… Már a TV-komédiák sem olyan nevetségesek. Mi történt, ez lenne az utolsó idő?

Azt gondolom, hogy csak túl vagyunk terhelve a médiákkal és az ismeretekkel, ezért érzéketlenné váltunk az élet némelyik, egyszerű iróniájára. Amikor körbevesznek a korszerű médiák, és lehetetlenné válik nem hallani valamiféle zenét, ami megszakítás nélkül szól, akkor a zene szinte már teljesen érdektelenné válik.

Feltételezem, hogy a turnék fizikailag fárasztóak. Milyen zenét hallgatnak a Residents-ek az autóbuszban? (Ezt a kérdést azért tettem fel, hogy összehasonlítsam a válasszal, amit Predrag Popović és Dragan Kremer, a Džuboks rockzenei magazin újságírói, kaptak 1983-ban, Bécsben. Penn Gillette, aki akkor fellépett a Residents koncertjein, és valamiféle konferanszié szerepét töltötte be, elárulta, hogy zenekar tagjai az autóbuszban Michael Jackson, Morricone és különböző diszkó sztárok számait hallgatják.)

A Residents-ek többé már nem hallgatnak zenét az autóbuszban. Elég nekik, hogy a koncerteken zenélnek. Főleg filmeket néznek, vagy alszanak.

Tekintettel arra, hogy a társulat identitása még mindig titok, nehéz-e rejtőzködve utazni a világban? Mi lenne, ha a Residents-ek eldöntenék, hogy végre felfedik a személyiségüket?

Rajtuk múlik, hogy közösen elhatározzák, mit tegyenek. Egyszerűen, nem tudom elképzelni, hogy különálló személyek csoportjaként működjenek. Ez soha nem volt vita tárgya, így hát, nem mondhatok róla semmit.

Amíg a Residents-eket az avantgárd popzene úttörőinek tekintették, ők egy időben, a többiektől gyorsabban befogadták az új médiumokat – az elsők között voltak, akik művészi videóklipeket készítettek, és ma mesterként bánnak az internettel…Mi változott meg, amióta aktívan használják az internetet?

Ők egyszerűen imádnak vásárolni az amazon.com-on keresztül. A számítógép megjelenése után szinte minden megváltozott náluk, és mivel szeretik a változásokat, gondolom, nem fognak megválni ettől a médiumtól. Mint köztudott, a Bunny Boy internetes projektként kezdődött, az album és turné csak tovább építették az eredeti ötletet.

A Bunny Boy licenc kiadása, áttervezett borítóval és cirill betűs feliratokkal, nemrég megjelent Oroszországban. Hol ismerik jobban a zenekart: Amerikán kívül vagy a hazájában?

Valószínűleg ismertebbek az U.S.A.-n kívül. Hogy az orosz CD valóban létezik-e, nem tudom, soha nem láttam.

Még mindig emlékszem rá, amikor a brit zenei sajtóból, talán 1978-ban, először hallottam a Residents-ekről. Már a cikk alapján, ami a zenekar koncepciójáról szólt, tudtam, hogy nekem tetszeni fog. Sokszor elvarázsoltak a Residents-kiadványok borítói, úgy tűnik, a design ugyanolyan fontos a számukra, mint maga a zene. Néha fölmerült bennem a kérdés, hogy ők a zenével kísérleteznek, vagy inkább nézeteket és eszméket jelenítenek meg? Egyértelmű, hogy muzsikálnak, de vajon zenészek-e?

Ők zenészek a szó tradicionális értelmében, de talán, hiányzik náluk az a mesterségbeli tudás, ami másoknak megvan. Ők, azonban, eszmékkel foglalkoznak. Törekszenek rá, hogy szélesebb sávban gondolkodjanak, mint amit a zene egyszerű létrehozása kínál.

Végül, ha a Residents-ek lennének Isten, mit szeretnének a többi emberrel tudatni?

A Residents-ek valójában Isten, mint ahogyan mindenki más is az.

Fordította: Triceps